PARDI ANNA:

Szürrealista lelet

1.
Fekete haj egy szögön.
A Normák túlvilággal teljesek.
Mindenféle testi-lelki elhanyagoltság
leroskad és sír, mint idősek előtt a gyerek.
*
A természet adatközlése véges.
Ám a fű teológiájában újra nő
minden végtelen.
Parányaink fényévekre esnek,
hogy összetartozó arcvonásunk
meglegyen.
*
Egy rossz minőségű cigarettától
már felgyullad az ifjúkori ábrándkép,
a régi legenda és új tűz,
az okfejtéses vulkán Istenért.
*.
a nagyreményű reménytelenség
szólít, mint ép ima a bomlott testet.
A fohász térhatású. Az időre ráhagyatkozhat,
ami időtlen.

2.

Föld, az ígéret földje vagy még,
vagy túlhaladott teljesületlenségében
már minden elveszettség?
A síkból fölmered a tavasz,
a szuperhatalmi ének; - csak a lét, a létezés
minden erejével és erőtlenségével.
*
Az én politikám a könyörgés.
Ha megyek, akkor is térdelek.
Az esti ég oly reális,
mint a galaxis-fekete-jukba néző
rét-virágkivonatok az alvó homo-erkölcstelenben.
*
Szívem automata szervezetem lenyomja.
Az egész világot megszerezheti
egy rakéta, s nem a lélek?
Kárt vallok minden hétköznapommal.
S a mentés harc,
harc menthetetlenségemmel.
*
Aki sebeiben is gyönyörű,
az már közelít a mindenséghez.
Ofotért nyílt kilátás a szemüreg
a szabad, szabadságtalan keretekben.

3.
Halotton segít e a magyarázat,,
ha az élőn se segít?
Ha energiáink oly rejtélyesen mozdulnak
két irányba, mint Jézusnak a kétkedő Júdás
s Júdásnak a szerető Jézus.
*
Tudom jól, a mentőautókon nem ül angyal
a sziréna kék, Európa-traumás egekben,
s a névtelenek, névtelenül vívott kínjaikban
vesznek el, míg fölrepül rájuk a szülőföld fáinak
koporsója, halotthamvasztó, élethamvasztó évek,
s a hősök is, a hősök is mind ellentmondásban
halnak meg, békétlenségben támadnak fel, és békét
katonai kiadások közt hirdetnek.
Előbb töröltetik el az arc,
mint a könny.
De Ámen előtt és után és közben
még élünk, élünk, élünk!


Pardi Anna verse a "Vigília" folyóirat 1983. októberi számában jelent meg.
Az érett látásmódú költőnő mintha megelőlegezte volna e lírai alkotás további
sorsát is: "Szürrealista lelet", ezt a címet adta a költeménynek. Jelzés-értékű, hogy
e mű Puskely Mária "Keresztes Szent János tanítása"-című írása mellé került.
Pardi Anna versének első sora sajátos parafrázist foglal magába: nevezetesen
Kersztes Szent János misztikus egyesülés-élményéből a szubtilisen átélt valóság
megfogalmazására alkalmazott hajszál motívumot. "Hajam egyetlen szála tette".
A figyelmes olvasó megrázóan pontos képet kap az ezerkilencszáznyolcvanas évek szellemi légköréről, a bennünket fojtogató nihilista szorongásról, a bátorságot követelő
erkölcsi hitvallás igényéről. Arról az időszakról, amikor a szuperhatalmak: nevezetesen
az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió egymást próbálta sakkban tartani.
Az USA fiatal nemzedéke a beat-zene és irodalom divatján, szkepticizmuson, agnoszticizmuson némileg túljutva, föld alatti szubkultúrákban keresett menedéket. A szovjetek pedig nem tudtak kiszabadulni az  ateizmus lélek-roncsoló diktatúrájából.
Pardi Anna orosz szakra is járt egyetemista évei során, így tisztán láthatta az akkori hatalom
"virtuális valósága" mögötti értékszférát, nevezetesen Dosztojevszkij, Bergyajev, Sesztov és mások
életművét. Ebben a versében a szürrealizmus tárgyakon fellelhető misztérium-utalásain át
a konkrét felsorolások helyett sűrítményeket mutat. Olyan képeket, amelyekben a szimbólum egyszerre szimbólum és hétköznapi valóság. Ezek közé tartozik az Ofotért, optikai és fotócikk kereskedés, mely az akkori valóság mozaik-kockája, de az újabb generációk számára
már módosult jelentést hordozó szó, így analógia és szürrealista lelet.
A drámai hangvétel különleges erőteret ad Pardi Anna lírai művének, és talán nem tűnik elkoptatottnak az asszociáció: Hamlet-i éberséggel jelenvaló ontológiai szférában otthonos monológ, mely nem a korszak divatjának megfelelően pusztán játékból felvett szerep, hanem számon kérés és számadás.

Hámori Attila

Pardi Anna: Nem látok halált

Vöröslő éle van már a tompa felhőhaboknak
a mogorva, zöld Duna felett.
Várlak.
Talán ha lábukat lógatják izzó sugarai
a hunyni készülő méla óriásnak,
vagy ha majd maga is lassan alámerül...
lehet, hogy akkor jössz.

A sziget balról fenségesen pihen, szenderül
újra, még mindig vagy már megint.
Sóhajt:
"Ó, Péter! Jöjj felém, ha hazugnak hiszed
a képet, mely mintha szemedet kihagyva
egyszerre agyadban született volna meg,
szelíden hívlak, jössz e már!?"

Homály szakadt le szívemben, nem látom
,
hogy a nap izzó tüzéből lép felém
Jézus.
Szigetem mosolya halk csobbanás csak,
s nézi, ahogy betölt a drága fény.
Ölel, emel a habokon, zöld-vörös habokon.
Tiéd vagyok, engedd, hogy hozzád mehessek!
ÉLETRAJZ:

A költői pályája 1966-ban indult, amikor Baranyi Ferenc bemutatta őt az ELTE Egyetemi
lapjában. A Költők egymás közt  című emlékezetes antológiában Somlyó György bevezetésével
kapott helyet. 72-ben magyar-orosz szakos   tanári diplomát szerzett. Tizenhárom verseskötete
jelent meg. Vezérelvének tartja Stendhal gondolatát: " csak a művelődés tesz naggyá."
Klasszikus zeneszerzőkről esszé életrajzokat írt, valamint a Bibliából merítkező regényt, melyben
Sátán és Krisztus apokaliptikus harcáról írt,  Rousseau, Novalis, Raszputyin és József Attila szerepel a könyvben. Új versei közül néhány az interneten olvasható.