Zászlós Levente: A Bethesda partján
" Mert időnként angyal szállt a tóra
és felkavarta a vizet: aki tehát először
lépett bele a víz felzavarása után,
meggyógyult, akárminémű betegsége volt."
János evangéliuma 5/4
Már itt vagyok a Semmi szélén,
csak tévelygek, tiblábolok...
az életet, ha lenne, élném;
vörösen izzik a homok.
Ha már a lélek csonka-szárnyas,
mit ér a vágy, a képzelet?;
föl nem repíthet, ott se szárnyalsz-,
a mélybe ejti testedet.
Isten sehol, ott fönn az ég
örvénylő, rőt, pokoli katlan,
szélcsóva őrjöng a magasban.
Nincs már utolsó menedék,
valami reng-ropog alattam;
s a víz, a víz oly mozdulatlan!
" Mert időnként angyal szállt a tóra
és felkavarta a vizet: aki tehát először
lépett bele a víz felzavarása után,
meggyógyult, akárminémű betegsége volt."
János evangéliuma 5/4
Már itt vagyok a Semmi szélén,
csak tévelygek, tiblábolok...
az életet, ha lenne, élném;
vörösen izzik a homok.
Ha már a lélek csonka-szárnyas,
mit ér a vágy, a képzelet?;
föl nem repíthet, ott se szárnyalsz-,
a mélybe ejti testedet.
Isten sehol, ott fönn az ég
örvénylő, rőt, pokoli katlan,
szélcsóva őrjöng a magasban.
Nincs már utolsó menedék,
valami reng-ropog alattam;
s a víz, a víz oly mozdulatlan!
Zászlós Levente: Mese
Mese volt. átjutott a bronzerdőn,
előtte halomra dőltek a szálfák,
izmának erejét lidércek, gnómok
s állati szörnyek nem sokáig állták.
Aztán ezüsterdő állta el útját,
feje fölött ezüst hold derengett,
s ő erejét lassan veszni hagyva
ezüstarcú lányokon merengett.
Így érte el végül az aranyerdőt,
kínlódva, vakon botladozva,
s nem jutott el soha a szerelmét
őrző, kék gyémánttoronyba.
Zászlós Levente költészetében a visszafogottság, a kellően diszkrét
érzelmi megnyilatkozás jellegzetesen egyéni látásmódra utal.
Sodró lendületű eposzok légkörét megidéző gondolat-ív, de mégis
filigrán, esendően poétikus ez a vers-előhívás. A költészet-történet
több időpillanatából összeszőtt jelenlét lírai adaptációja.
Az arányok belső bizonyossággal születnek, létesülnek, és ezért
Zászlós alanyi költő, ám a kihívások, melyek foglalkoztatják,
szakrálisak. Ő sebezhetőnek mutatkozó ember, a héroszok
kíméletet nem ismerő elvakult bátorsága helyén egy másik irányú
kötelességtudás interpretátora.: olyasvalaki, akit a délibábos minőségi többlet
gyönyöre a valódi veszteségre, a transzcendens látás, a metamorfózis
eltékozlására figyelmeztet. Fortepianóban, szinte a katarzis visszhangjain
át dalol, mert dalnok itt és most és majd a jövő is ebben megelőlegezhető.
Hámori Attila
Mese volt. átjutott a bronzerdőn,
előtte halomra dőltek a szálfák,
izmának erejét lidércek, gnómok
s állati szörnyek nem sokáig állták.
Aztán ezüsterdő állta el útját,
feje fölött ezüst hold derengett,
s ő erejét lassan veszni hagyva
ezüstarcú lányokon merengett.
Így érte el végül az aranyerdőt,
kínlódva, vakon botladozva,
s nem jutott el soha a szerelmét
őrző, kék gyémánttoronyba.
Zászlós Levente költészetében a visszafogottság, a kellően diszkrét
érzelmi megnyilatkozás jellegzetesen egyéni látásmódra utal.
Sodró lendületű eposzok légkörét megidéző gondolat-ív, de mégis
filigrán, esendően poétikus ez a vers-előhívás. A költészet-történet
több időpillanatából összeszőtt jelenlét lírai adaptációja.
Az arányok belső bizonyossággal születnek, létesülnek, és ezért
Zászlós alanyi költő, ám a kihívások, melyek foglalkoztatják,
szakrálisak. Ő sebezhetőnek mutatkozó ember, a héroszok
kíméletet nem ismerő elvakult bátorsága helyén egy másik irányú
kötelességtudás interpretátora.: olyasvalaki, akit a délibábos minőségi többlet
gyönyöre a valódi veszteségre, a transzcendens látás, a metamorfózis
eltékozlására figyelmeztet. Fortepianóban, szinte a katarzis visszhangjain
át dalol, mert dalnok itt és most és majd a jövő is ebben megelőlegezhető.
Hámori Attila
Életrajz:
Budapesten született 1935. december 9-én.
Versei az Alföld, Kortárs, Mozgó Világ, Magyar Napló, Polisz, és a Napút folyóiratban jelentek meg.
Könyvei: Napfogyatkozás, Orpheus Apollóhoz - Gilgames ( versek és műfordítások), A volgai lovastól az eltévedt lovasig ( irodalmi, színházi, kultúrtörténeti tanulmányok), Valóság a mitológiában ( tanulmányok, kritikák).
Budapesten született 1935. december 9-én.
Versei az Alföld, Kortárs, Mozgó Világ, Magyar Napló, Polisz, és a Napút folyóiratban jelentek meg.
Könyvei: Napfogyatkozás, Orpheus Apollóhoz - Gilgames ( versek és műfordítások), A volgai lovastól az eltévedt lovasig ( irodalmi, színházi, kultúrtörténeti tanulmányok), Valóság a mitológiában ( tanulmányok, kritikák).
